Dr. Berze Nagy János

Száz esztendeje, 1879. augusztus 23-án született Berze Nagy János. Népmesekutatásunk egyik jeles alakja - pontosabban szólva nemcsak népmesekutatásunké, hanem más népköltési műfajoknak, népdaloknak, népballadáknak, ráolvasásoknak, falucsúfolóknak, munkadaloknak, koldusénekeknek stb. a kutatásáé is; érdeklődése mindezeken kívül kiterjedt a népszokásokra, a népi hiedelmekre, a babonákra, tehát lényegileg a szellemi néphagyományoknak teljes körére és a népnyelvre is. Mindezek okán megérdemli, hogy kissé elfeledett alakját olvasóink elé idézzük.

Berze Nagy János Heves megyei - bessenyői (ma: besenyőtelki) - szegényparaszti - pásztori családból származott. Az első szavak és mondatok megtanulásával egyszerre kezdett ismerkedni a népköltészettel. Már gimnazista korában gyűjtötte szülőfaluja népköltészeti alkotásait. A budapesti egyetemen Katona Lajosnak a tanítványa volt. Katona rábízta a népmesék tanulmányozását.

Tanulmányai befejeztével 1905 márciusában megkezdte hivatali pályáját, amelynek során tanfelügyelőségi tollnokból vezető tanfelügyelő lett. Lugoson, Kolozsvárott, Nagyegyeden, Csíkszeredán, Debrecenben, Pancsován és Szekszárdon dolgozott, majd e vándorévek után 1924- től Baranya megye, illetőleg Pécs városa adott neki végleges otthont - ott is halt meg 1946-ban. és ott teljesedett ki néprajzi életműve.

Roppant szorgalmas gyűjtőtevékenységében volt egy sor új vonás. Például először gyűjtött és tett közzé nagyobb népmeseanyagot egy kisebb tájegységről.

A népköltészeti gyűjtést mindig összekapcsolta a népnyelv kutatásával. E munkájának első érett gyümölcse A Heves megyei nyelvjárás című, 1905-ből való monográfia volt.

Gyűrő Klára néni, a legkiválóbb mesemondó

Berze az első olyan népkötészeti gyűjtők közé tartozott, akik felismerték, hogy a népdalokat, a balladákat, a gyermekjátékokat a dallamukkal együtt kell följegyezni. Bár ő maga könnyen tanult meg dallamokat, azokat nem tudta lejegyezni - emiatt első balladaközlései dallam nélkül jelentek meg 1901-ben. Sok balladához megjegyzést is írt: ". szép dallammal éneklik", ".nagyon szép dallama van".

Berze nem nyugodott bele abba, hogy az általa gyűjtött dalok és balladák dallamairól csak prózai följegyzések maradjanak meg. Kántortanítók, énektanárok segítségéhez folyamodott hát. Második balladaközlése már dallammal együtt jelent meg.

Népmese-katalógusa és a többi - nemegyszer csak a szerző halála után megjelent - tanulmány lényegében beteljesítette a Berze egyik levelében megfogalmazott szép szándékot: "Olyan munkát akarok végezni, amely érdemes lehet arra, hogy a késői folkloristák is nagy haszonnal forgassák."

Rövidlátása miatt paraszti munkát nem végezhetett, családja segítségével jutott előre a jó eszű fiú. A fővárosi Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészettudományi karán 1905-ben avatták doktorrá, de a szülőföld és a család hatásaként már egyetemista korában gyűjtött népnyelvi adatokat és néphagyományokat a Kisfaludy Társaság számára.

ifj. dr. Berze Nagy János Tógyi András adatközlővel beszélget, a válaszokat dr. Dömötör András jegyzi ( Besenyőtelek )

1915-ben a Csík Vármegyébe betörő román csapatok elől menekülni volt kénytelen, 1917-ben pedig a Délvidéken az uralmat átvett szerbek vetették börtönbe.

Kodály híveként nagy szerepet tulajdonított az énekkaroknak az iskolai oktatásban, és nagy hangsúlyt fektetett a zenei nevelés megreformálására.

Régiónk néphagyományait összegezte három kötetben, mely 1940-ben jelent meg.

Amikor Pécsett 1946. április 6-án elhunyt, a történelmi események sodrában nem méltatták tevékenységét különleges figyelemmel, de később - hála híveinek - számos korszakos jelentőségű műve látott napvilágot.

Születésének 120. évfordulóján a megyei rendezvénysorozat egyik állomásaként került megrendezésre születése napján az emléktáblájánál való tisztelgés, koszorúzás. Régiónk közvéleménye így tiszteleg nagyhírű fia emléke előtt, aki nemcsak országos hírnévre tett szert, hanem sokat tett szűkebb pátriájává fogadott lakóhelye kulturális értékeinek összegyűjtéséért, közkinccsé tételéért is.